NÁLUNK JÓ KEZEKBEN VAN GYERMEKE! 
Szülői sikerek
RÓLUNK MONDTÁK
Egy Édesanya levele:
“Elmesélem röviden a mi történetünket.
Hogy lettünk mi Pillantósok, és miért gondolom, hogy ez volt a legjobb döntés?
Amikor M. két éves lett, elkezdett járni a közeli bölcsibe. Nagyon szerette a gyerekeket, én vissza mentem a cégünkbe dolgozni, gondoltam jó lesz ez.
Már a beszoktatás is furcsa volt, 2 napot lehettem ott vele (egy 2 éves gyerekkel…) utána kinéztek, mondván, hogy nem jó a többi gyereknek, hogy az ő anyukájuk nincs ott. Lassacskán megszokta, hogy megyünk, „nagy buli volt” bölcsibe járni. Aztán egy pár hét után teljesen megváltozott.
Utólag visszanézve a dolgokat megtört az én cuki, mindig kedves kisfiam. Az „óvónéni” (aki a bölcsiben a dada, aki amúgy bárki lehet, akinek kb. van bébiszitter végzettsége) egyik nap szomorú volt és nem foglalkozott velük, a másik nap ideges. Mérges volt rájuk, ha nem tudták felvenni a cipőjüket, ha hangoskodtak, ha nem azt akarták játszani, amelyik játékot éppen kényelmes volt elővenni. Nem adták oda a cumiját, mert önhatalmúlag úgy döntöttek, hogy leszoktatják….
Volt egy dada, aki kicsikének hívta az összes gyereket. Hiába mondtam neki, hogy ne mondja neki, nem értette, miért rossz ez, ő kedvesen mondja. Ha szaladt felém, amikor mentem érte, loholt utána, hogy „lassan, lassan, vigyázz, elesel”. Ezekből is látszott, hogy ez nem lesz így jó, de ami számomra nagyon durva volt és sokat kommunikált, hogy mi történhet még a háttérben, amit nem látunk. Például a gyerekek miért vigyázz ülésben, feltett kézzel, lefordított tenyérrel várják az ennivalót. Egy kicsi gyerek csak akkor ül így, ha ez be van neki tanítva és fél.
Mindezeknek az lett a következménye, hogy M., aki előtte szinte sosem volt beteg minden második héten beteg volt (szó szerint). Mindig folyt az orra, köhögött, tüdőgyulladása volt… Otthon gyorsan meggyógyult, és hamar rájött, hogy ha minden héten jön a doktor néni és folyik az orra, akkor otthon lehet velem. Kb. egy hónap után, amikor elvileg már beszokott, minden reggel sírt és amikor érte mentem nem szólt hozzám, nagyon nehezen beszélgetett. Kb. a klasszikus kamaszkort éltük 2 évesen: „Mi van veled? Semmi”. Mivel szinte állandóan otthon volt, igazából nem járt sok időt bölcsibe, de ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy elmenjen a kedve a bölcsitől.
És az a legdurvább, hogy a dadusokra még haragudni sem lehetett, mert ők jót akartak, nem rossz emberek, látszott, hogy szeretik a gyerekeket, de az eszközeik, amik vannak, amik nekik beváltak, nem jók. Nagyon nem.
(És sajnos ez a valóság. Rengetek emberrel beszéltem, tapasztalatok, magán- állami, ovi, iskola… és sajnos a miénk nem egy egyedi eset, semmi kiemelkedő nincs benne.)
Na, és mindezek után elmentünk a Pillantóba. Ami olyan volt, mintha nem is e világon lennénk.
Az óvónénik mindig kedvesek, de nem megjátszottan, hanem tényleg kedvesek. ( hihetetlen energiájuk van). Nem értékelik őket, nem neheztelnek. Elmagyaráznak nekik mindent. Odafigyelnek rájuk, de úgy, hogy közben szabadon hagyják őket. Jönnek- mennek, játszanak, ha foglalkozás vagy ebéd van, kedvesen terelik őket össze, ha kell, elmondják akár egy gyereknek 4× is ugyan olyan kedvesen, hogy menjen. Nincsenek betörve, hanem mindegyik lehet önmaga. Ha enni akar, eszik, ha inni akar, iszik (ez természetesnek tűnhet,de nem mindenhol van így). Mindig a beleegyezésükkel történik minden, ami velük történik. Itt is vannak a gyerekek között konfliktusok, de mindig helyrehozzák, ha volt valami nézeteltérés… És ez nagyon fontos. Szuper kedvesek! M. lassan egy éve Pillantós és nem volt beteg. Annyi volt a legkomolyabb baja, hogy 2 napig el volt dugulva az orra. Imád oviba járni. Örömmel megy, örül, hogy mennyi barátja van. Rengeteget beszél, mesél, kérdez. Már ahogy elkezdett ide járni, érezhetően jobb lett a kedve. Ja, és a legcukibb, hogy nyáron nem akarnak hazamenni a gyerekek. Nem azért, mert otthon bármelyiknek is rossz lenne J, hanem, mert szeretnek ott lenni és ha az udvaron vannak, ott vannak a szülők is, jól érzik magukat. Egy hétig voltam minden nap velük és nap mint nap látom milyen jól működnek. Mindenkinek szívből ajánlom!
És még egy dolog : Mi azért nem itt kezdtük, mert Ürömön lakunk (25 km). Mondva, hogy messze van, sokat kell utazni vele, ahelyett, hogy játszana… jobb egy olyan ovi, ami közelebb van, nem lehet annyira más.
Nos, ahogy a példa is mutatja: de lehet más. Igaz, hogy napi 1,5-2 órát utazunk, de sokkal jobban megéri, mint ha jönne velem a Tescoba, vagy napi 30 perccel többet játszhatna. Rengeteget beszélgetünk, éneklünk, hülyülünk a kocsiban, és az, hogy napközben tudom, hogy jó helyen van, biztonságban, mindent megér.”
Olvastam a Nincs TV kampányt, és a szülői visszajelzéseket
ZSENIÁLIS!!!!
Hááát, ez nagyon-nagyon tetszik, Kedves Pillantós csapat!!!
Egyszerűen FANTASZTIKUS!!!
Szívből gratulálok!!!!!!
Szia Piri!
Én is szeretnék beszámolni nektek a TV mentes hónapban elért sikereinkről.
Nálunk sok minden változott. Az esti lefekvés könnyebbé vált, nem is beszélve a vacsoráról.
Együtt, az asztalnál tudunk vacsorázni nem pedig a mesék miatt a szobába besettenkedve.
Ami azonban a legnagyobb siker számomra az a Szabi sikere. Tegnap nagyon elgondolkodott és azt mondta nekem, hogy “anya nekem ez a tv mentes hónap nagyon jó volt. Tudod, sokkal többet tudtunk együtt játszani és sokat olvastunk is. Azt hiszem folytatni szeretném ”
Azt hiszem ez magáért beszél.
KÖSZÖNJÜK!!!!
Anita
Kedves Piroska,
Mi is szeretnénk megköszönni ezt a fantasztikus hónapot, a klassz hétvégi programokat, amik “anya, unatkozom!” miatt jöttek létre illetve az átbeszélgetett és átjátszott estéket.
Mégegyszer köszönöm: Zsuzsi
Sziasztok!
Ezek a sikerek tényleg szuperek.
Én is nyugtáznám az ötletet.
..és én önző módon most magamra gondolok 🙂
Mert ahogy Dávid elkezdett többet olvasni, én is belekezdtem két könyvbe is 🙂 Egyszerre 🙂
Eddig ez nem volt rám jellemző.
Szóval nálunk az anyukánál vannak nagy eredmények, amit akkor én nektek köszönhetek.
Köszönöm. 🙂 Cs.H. Anyuka
Kedves Piri!
Szeretnék én is gratulálni a fantasztikus ötlethez ,a TV mentes hónaphoz.
A gyerekeim sokkal boldogabbak,többet játszanak együtt,lehet velük beszélgetni.
A gyerekeim kreativitása,önállósága rendkívüli módon megnőtt.
Szülőként szeretnék köszönetet mondani ,hogy a gyerekeink nevelésében az irányt határozottan ,de kedvesen megadod.
Ez a határozottság átsegít engem és páromat a sokszor nem könnyű új szokások kialakításában.
Szívből köszönöm segítséged !
Üdvözlettel,
Dr.J. I. anyuka
Kedves Piri!
Szóval, ami nagyon megfogott szülőként, az a következő volt:
A “bohóclány, aki lufikat hajtogatott a gyerekeknek és foglalkozását tekintve tanárnő, a következőket mondta el a buli után – nem szó szerint persze: kb: “nagyon meglepő volt számomra, hogy milyen nyugodtak ezek a gyerekek, és ami még meglepőbb volt számomra, az az, hogy úgy sikerült kommunikációba kerülnöm velük, hogy megkérdeztem, ki tudna nekem segíteni. Ez azonnal feloldotta a hangulatot és mindegyik gyerkőc aktív lett. Nem nagyon találkozok ilyennel, hogy a “segítség, segíteni akarás” lenne a kulcs a kicsikhez.
Kedves Piri!
Köszönöm a hírlevelet, és egyúttal azt is, hogy kisfiúnk révén részesedhetünk egyedülálló szolgáltatásotokban!
Biztos voltam benne, hogy újra ragyogó, programokkal és újításokkal teli évnek nézünk elébe.
A megújult web-oldalhoz is csak gratulálni tudok, az újonnan felrakott képeket is megnéztük, nagyon jók, és Tom is többször szerepel rajtuk. Nagyon tetszettek!
Annak is nagyon örülök, hogy a tavalyi programokon (pl.: Múzeum, Állatkert) már Tom is részt vett és élményekkel gazdagon mesélte el a történteket.
Szuper az is, hogy a szülinapokat is már lehet az oviban tartani, köszönjük még egyszer a lehetőséget, mi biztos, hogy az ideit is ott tartjuk, ha lehetséges.
A Télapó ünnepség is biztos remek volt, de a Karácsonyi számomra csodálatos volt. Anikó – persze nem csak ő, hanem mindannyian, akik ott dolgoztok- egy varázsló, aki elérte Tomnál azt, hogy ilyen gyönyörűen szerepeljen, és ilyen hosszú verset is hiba nélkül elmondjon. Fantasztikus!
Az adományomról természetesen nem feledkeztem meg, jövő héten tudom befizetni.
A biciklitároló nagyon jó lett, nemes gesztus Viktor apukájától!
A fényképeket külön köszönjük, remek ajándék volt karácsonyra minden rokonnak és a nagyszülőknek egyben.
A szülőire természetesen jövök és hónap végén a szemináriumra is. Mindig új, hasznos és értékes adatokat kapok.
A farsangi jelmezt is elkezdtük beszerezni. Tom bűvész szeretne lenni, a cilinder már meg van!
Örömmel értesültem róla, hogy Tom már 3 szakkörre jár, már takewando-s ruhát is szeretne! Dolgozom rajta, hogy meg legyen.
Az új játék fantasztikus, én komolyan mondom, jövő héttől játszani fogom, s nem csak Tommal, hanem a környezetemben lévő emberekkel is.
Szerintem brutális változások lesznek még olyanokkal is, akiket esetleg eddig nem annyira kedveltem.
A gyerkőccel együtt megy előre az ember itt nálatok. Hát nem semmik vagytok!
Köszönettel:
Zsuzsi