Szülői sikerek

RÓLUNK MONDTÁK

Egy Édesanya levele:

"Elmesélem röviden a mi történetünket.


Hogy lettünk mi Pillantósok, és miért gondolom, hogy ez volt a legjobb döntés?
Amikor M. két éves lett, elkezdett járni a közeli bölcsibe. Nagyon szerette a gyerekeket, én vissza mentem a cégünkbe dolgozni, gondoltam jó lesz ez.
Már a beszoktatás is furcsa volt, 2 napot lehettem ott vele (egy 2 éves gyerekkel…) utána kinéztek, mondván, hogy nem jó a többi gyereknek, hogy az ő anyukájuk nincs ott. Lassacskán megszokta, hogy megyünk, „nagy buli volt” bölcsibe járni. Aztán egy pár hét után teljesen megváltozott.
Utólag visszanézve a dolgokat megtört az én cuki, mindig kedves kisfiam. Az „óvónéni” (aki a bölcsiben a dada, aki amúgy bárki lehet, akinek kb. van bébiszitter végzettsége) egyik nap szomorú volt és nem foglalkozott velük, a másik nap ideges. Mérges volt rájuk, ha nem tudták felvenni a cipőjüket, ha hangoskodtak, ha nem azt akarták játszani, amelyik játékot éppen kényelmes volt elővenni. Nem adták oda a cumiját, mert önhatalmúlag úgy döntöttek, hogy leszoktatják….
Volt egy dada, aki kicsikének hívta az összes gyereket. Hiába mondtam neki, hogy ne mondja neki, nem értette, miért rossz ez, ő kedvesen mondja. Ha szaladt felém, amikor mentem érte, loholt utána, hogy „lassan, lassan, vigyázz, elesel”. Ezekből is látszott, hogy ez nem lesz így jó, de ami számomra nagyon durva volt és sokat kommunikált, hogy mi történhet még a háttérben, amit nem látunk. Például a gyerekek miért vigyázz ülésben, feltett kézzel, lefordított tenyérrel várják az ennivalót. Egy kicsi gyerek csak akkor ül így, ha ez be van neki tanítva és fél.
Mindezeknek az lett a következménye, hogy M., aki előtte szinte sosem volt beteg minden második héten beteg volt (szó szerint). Mindig folyt az orra, köhögött, tüdőgyulladása volt… Otthon gyorsan meggyógyult, és hamar rájött, hogy ha minden héten jön a doktor néni és folyik az orra, akkor otthon lehet velem. Kb. egy hónap után, amikor elvileg már beszokott, minden reggel sírt és amikor érte mentem nem szólt hozzám, nagyon nehezen beszélgetett. Kb. a klasszikus kamaszkort éltük 2 évesen: „Mi van veled? Semmi”. Mivel szinte állandóan otthon volt, igazából nem járt sok időt bölcsibe, de ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy elmenjen a kedve a bölcsitől.
És az a legdurvább, hogy a dadusokra még haragudni sem lehetett, mert ők jót akartak, nem rossz emberek, látszott, hogy szeretik a gyerekeket, de az eszközeik, amik vannak, amik nekik beváltak, nem jók. Nagyon nem.
(És sajnos ez a valóság. Rengetek emberrel beszéltem, tapasztalatok, magán- állami, ovi, iskola… és sajnos a miénk nem egy egyedi eset, semmi kiemelkedő nincs benne.)
Na, és mindezek után elmentünk a Pillantóba. Ami olyan volt, mintha nem is e világon lennénk.
Az óvónénik mindig kedvesek, de nem megjátszottan, hanem tényleg kedvesek. ( hihetetlen energiájuk van). Nem értékelik őket, nem neheztelnek. Elmagyaráznak nekik mindent. Odafigyelnek rájuk, de úgy, hogy közben szabadon hagyják őket. Jönnek- mennek, játszanak, ha foglalkozás vagy ebéd van, kedvesen terelik őket össze, ha kell, elmondják akár egy gyereknek 4× is ugyan olyan kedvesen, hogy menjen. Nincsenek betörve, hanem mindegyik lehet önmaga. Ha enni akar, eszik, ha inni akar, iszik (ez természetesnek tűnhet,de nem mindenhol van így). Mindig a beleegyezésükkel történik minden, ami velük történik. Itt is vannak a gyerekek között konfliktusok, de mindig helyrehozzák, ha volt valami nézeteltérés… És ez nagyon fontos. Szuper kedvesek! M. lassan egy éve Pillantós és nem volt beteg. Annyi volt a legkomolyabb baja, hogy 2 napig el volt dugulva az orra. Imád oviba járni. Örömmel megy, örül, hogy mennyi barátja van. Rengeteget beszél, mesél, kérdez. Már ahogy elkezdett ide járni, érezhetően jobb lett a kedve. Ja, és a legcukibb, hogy nyáron nem akarnak hazamenni a gyerekek. Nem azért, mert otthon bármelyiknek is rossz lenne J, hanem, mert szeretnek ott lenni és ha az udvaron vannak, ott vannak a szülők is, jól érzik magukat. Egy hétig voltam minden nap velük és nap mint nap látom milyen jól működnek. Mindenkinek szívből ajánlom!
És még egy dolog : Mi azért nem itt kezdtük, mert Ürömön lakunk (25 km). Mondva, hogy messze van, sokat kell utazni vele, ahelyett, hogy játszana… jobb egy olyan ovi, ami közelebb van, nem lehet annyira más.
Nos, ahogy a példa is mutatja: de lehet más. Igaz, hogy napi 1,5-2 órát utazunk, de sokkal jobban megéri, mint ha jönne velem a Tescoba, vagy napi 30 perccel többet játszhatna. Rengeteget beszélgetünk, éneklünk, hülyülünk a kocsiban, és az, hogy napközben tudom, hogy jó helyen van, biztonságban, mindent megér."


Olvastam a Nincs TV kampányt, és a szülői visszajelzéseket

ZSENIÁLIS!!!!
Nagyon ügyesek vagytok!
Ez FaceBookon nagyon szívesen megosztanám!! Lehet?
Puszi, Judit

Hááát, ez nagyon-nagyon tetszik, Kedves Pillantós csapat!!!

Egyszerűen FANTASZTIKUS!!!

Szívből gratulálok!!!!!!

 


Szia Piri!


Én is szeretnék beszámolni nektek a TV mentes hónapban elért sikereinkről.
Nálunk sok minden változott. Az esti lefekvés könnyebbé vált, nem is
beszélve a vacsoráról.
Együtt, az asztalnál tudunk vacsorázni nem pedig a mesék miatt a szobába
besettenkedve.
Ami azonban a legnagyobb siker számomra az a Szabi sikere. Tegnap nagyon
elgondolkodott és azt mondta nekem, hogy "anya nekem ez a tv mentes hónap nagyon jó volt. Tudod, sokkal többet
tudtunk együtt játszani és sokat olvastunk is. Azt hiszem folytatni szeretném "
Azt hiszem ez magáért beszél.
KÖSZÖNJÜK!!!!
Anita


Kedves Piroska,

Mi is szeretnénk megköszönni ezt a fantasztikus hónapot, a klassz hétvégi programokat, amik "anya, unatkozom!" miatt jöttek létre illetve az átbeszélgetett és átjátszott estéket.

Teljesen más így élni, egyszerűen az életmódunk változott meg erre a hónapra.Nyugodtabbak lettünk, kommunikatívabbak illetve kifelé fordulóbbak. Sokkal jobban elkezdtünk figyelni egymásra.
Nagyon jó ez a játék, hisz tényleg csak úgy tudtuk megkövetelni Tomtól, hogy ne nézzen tévét, ha mi magunk sem néztünk, s ezért nem maradt más, mint a közös társasozás, kártyázás, beszélgetés és a hétvégi, előre gondosan megtervezett kirándulások, családi programok.
Végre nem úgy indult a szombat reggel, hogy a gép előtt ülve játék, hanem irány a belső udvar, ismerkedés a többi itt lakó gyerekkel és
ment az "Ipi-apacs 1,2...".Nagyon tetszett, ahogy az ablakból láttam ezt!
Rengeteg időnk volt ebben a hónapban, mindennel végeztünk időre, nem volt lemaradásunk és még szabadidőnk is több lett hirtelen.
Óriási így tévé nélkül, szabadabbnak éreztem magunkat!
Mégegyszer köszönöm: Zsuzsi

Sziasztok!


Ezek a sikerek tényleg szuperek.
Én is nyugtáznám az ötletet.
..és én önző módon most magamra gondolok :-)
Mert ahogy Dávid elkezdett többet olvasni, én is belekezdtem két könyvbe is :-) Egyszerre :-)
Eddig ez nem volt rám jellemző.
Szóval nálunk az anyukánál vannak nagy eredmények, amit akkor én nektek köszönhetek.
Köszönöm. :-) Cs.H. Anyuka


Kedves Piri !

Szeretnék én is gratulálni a fantasztikus ötlethez ,a TV mentes hónaphoz.

A gyerekeim sokkal boldogabbak,többet játszanak együtt,lehet velük beszélgetni.

A gyerekeim kreativitása,önállósága rendkívüli módon megnőtt.

Szülőként szeretnék köszönetet mondani ,hogy a gyerekeink nevelésében az irányt határozottan ,de kedvesen megadod.

Ez a határozottság átsegít engem és páromat a sokszor nem könnyű új szokások kialakításában.

Szívből köszönöm segítséged !

Üdvözlettel,

Dr.J. I. anyuka


Kedves Piri!

Fantasztikus ötlet volt tőled, tőletek ez a játék!
Hihetelenül zseniális, hogy ennyire pozitívan, játékosan tudtad erre is rávenni mind a gyerekeket, mind a felnőtteket! :)
 
Nekem otthon évek óta nincsen TV-m, és ugyan Fédrával korábban is szigorúan betartottuk a "heti 6 óránál nem lehet több filmezés" szabályt, de még nála is látványos változások voltak most!
 
Sokkal jobban játszik, és tök jól feltalálja magát, hogy játsszon a játékaival. És sokkal többet is olvas, és ő maga originálta, hogy mennyire jó ez a TV mentes játék, mert rájött, hogy mennyire jó olvasni.
Köszönöm. Zseniálisan kreatív vagy!
Üdv:Szilvi

Szió!

Már terveztem, hogy leírom, de most meg is csinálom.
Szóval, ami nagyon megfogott szülőként, az a következő volt:
A "bohóclány, aki lufikat hajtogatott a gyerekeknek és foglalkozását tekintve tanárnő, a következőket mondta el a buli után - nem szó szerint persze: kb: "nagyon meglepő volt számomra, hogy milyen nyugodtak ezek a gyerekek, és ami még meglepőbb volt számomra, az az, hogy úgy sikerült kommunikációba kerülnöm velük, hogy megkérdeztem, ki tudna nekem segíteni. Ez azonnal feloldotta a hangulatot és mindegyik gyerkőc aktív lett. Nem nagyon találkozok ilyennel, hogy a "segítség, segíteni akarás" lenne a kulcs a kicsikhez.
Üdv, S.A. édesanya
 

Kedves Piri!

Köszönöm a hírlevelet, és egyúttal azt is, hogy kisfiúnk révén részesedhetünk egyedülálló szolgáltatásotokban!
Biztos voltam benne, hogy újra ragyogó, programokkal és újításokkal teli évnek nézünk elébe.
A megújult web-oldalhoz is csak gratulálni tudok, az újonnan felrakott képeket is megnéztük, nagyon jók, és Tom is többször szerepel rajtuk. Nagyon tetszettek!
Annak is nagyon örülök, hogy a tavalyi programokon (pl.: Múzeum, Állatkert) már Tom is részt vett és élményekkel gazdagon mesélte el a történteket.
Szuper az is, hogy a szülinapokat is már lehet az oviban tartani, köszönjük még egyszer a lehetőséget, mi biztos, hogy az ideit is ott tartjuk, ha lehetséges.
A Télapó ünnepség is biztos remek volt, de a Karácsonyi számomra csodálatos volt. Anikó - persze nem csak ő, hanem mindannyian, akik ott dolgoztok- egy varázsló, aki elérte Tomnál azt, hogy ilyen gyönyörűen szerepeljen, és ilyen hosszú verset is hiba nélkül elmondjon. Fantasztikus!
Az adományomról természetesen nem feledkeztem meg, jövő héten tudom befizetni.
A biciklitároló nagyon jó lett, nemes gesztus Viktor apukájától!
A fényképeket külön köszönjük, remek ajándék volt karácsonyra minden rokonnak és a nagyszülőknek egyben.
A szülőire természetesen jövök és hónap végén a szemináriumra is. Mindig új, hasznos és értékes adatokat kapok.
A farsangi jelmezt is elkezdtük beszerezni. Tom bűvész szeretne lenni, a cilinder már meg van!
Örömmel értesültem róla, hogy Tom már 3 szakkörre jár, már takewando-s ruhát is szeretne! Dolgozom rajta, hogy meg legyen.
Az új játék fantasztikus, én komolyan mondom, jövő héttől játszani fogom, s nem csak Tommal, hanem a környezetemben lévő emberekkel is.
Szerintem brutális változások lesznek még olyanokkal is, akiket esetleg eddig nem annyira kedveltem.
A gyerkőccel együtt megy előre az ember itt nálatok. Hát nem semmik vagytok!
Köszönettel:
Zsuzsi

Köszönet az óvodában dolgozó óvónőknek!

Ezúton szeretném megköszönni azt a munkát, amit az elmúlt években véghez vittek és olyan példamutató gyerekeket neveltek, hogy
Spanyolországban még nem láttak ehhez a gyerekekhez hasonlókat.
Sandrával mindegyik pedagógus szeretne beszélni, hogy lehet az, hogy ennyire mások ők, mint a többi gyermek! Nagyon jó példát mutatnak! Tudom, hogy ez jórészt az ovinak köszönhető!!!
Aláírás: Egy nagyon büszke apuka


Kedves Piri!

Szeretném megköszönni neked mindazt a hozzáértést, jóságot és szeretetet, amit gyermekeinknek adsz, amitől ők oly elevenek de mégis "rendesek" és segítőkészek. Ezt egy főiskolán sem tanítják, de te mégis rendkívüli érzékkel és a nem pszichológiai-pszichiátriai elvek alkalmazásáva meg tudtad oldani a mai társadalom rákfenéjét.
Ennek eredményeként nem csúnyán beszélő, verekedő, a drogokra és bűnözésre felkészített embereket indítasz az életbe, hanem tisztességes, becsületes, másokat és azok tulajdonait tisztelő, a pénzt saját munkájuk gyümölcséből előállítani akaró EMBEREKET, mely munkádban nekünk, szülőknek is mérhetetlen sok, valóban működőképes technológiát adtál át!
Jövőre Albi suliba megy, de a Pillantó Kutya támogatásával nem hagyok fel.
Kívánom nektek, hogy váljatok még nagyobbá és még szebbé, hogy egyre több gyereket tudjatok ilyen boldog emberként elindítani az élet göröngyös útján, melyet majd ők képesek lesznek a boldogság rózsakertjévé alakítani!Köszönettel, J. N. szülő

Kedves Piri, Wanda, Enikő és a többiek!

Azt gondoltam, hogy gyerekeink nem néznek sok TV-t, illetve nem volt róla semmilyen tapasztalatom, hogy ez már ilyen mennyiségben is ennnyire ártalmas. Nos, az elmúlt 3 hét tapasztalatai azt iratják le velem, hogy nagyon is ártalmas dolog a TV, még viszonylag kis mennyiségben is. Három hete gyakorlatilag nem néz TV-t gyermekem és teljesen megváltozott. Kedvesen​ beszél velünk, érdeklődő és vidám lett.

Köszönet az óvodában dolgozó óvónőknek!

A Pillantó Kutya Alapítványi Óvoda megfelelő táplálkozást biztosít gyermekemnek (vitaminok, cukormentes étrend).
Kedves, megértő és segítőkész óvónők foglalkoznak a gyermekemmel.
Nagyon sokat fejlődik itt a lányom testileg és szellemileg. Sokat tanul és sok új dolgot ért meg.
Csodálatos környezetben van egész nap, sokat van levegőn és sokat mozog.
Nagyon jó foglalkozásokon vesz részt: Népitáncol, balettozik, úszik, sokat sportol, "Az út a boldogságon foglalkozáson vesz részt.
Biztosítják az itt dolgozók, hogy nyugodt és barátságos környezetben fejlődjön.
A legfőbb: A GYEREK IMÁD ITT LENNI!" N. S. tanár, apuka

Az Óvoda élete

Iratkozz fel gyermeknevelési tanácsainkra

Facebook oldalunk

Rólunk mondták